A beszédképtelen gyerekek az iskolás kort elérve még alig rendelkeznek valamilyen kommunikációs eszközzel, és kommunikációs lehetőségük – jó esetben is – a passzív igen-nem feleletig terjed. Kiszolgáltatottságuk miatt alig vagy egyáltalán nem kerülnek döntéshelyzetbe, és ezáltal akaratuk, gondolatuk véghezviteléhez sincs lehetőségük. Súlyos mozgáskorlátozottságuk és értelmi problémáik miatt sokszor az adekvát igen-nem jelzés sem alakult ki. Az információszerzés, a tanulás alapvető feltétele az oda-vissza működő kommunikációs kapcsolat. A személyiség egészséges fejlődéséhez, gondolkodáshoz, a passzív befogadó szereptől az aktív részvételig való eljutáshoz az augmentatív és alternatív kommunikáció adja meg számukra a lehetőséget. Az augmentatív és alternatív kommunikáció magába foglalja mindazokat az eszközöket, módszereket, technikákat, amelyek kiegészítik vagy helyettesítik a beszédet. Ebből kifolyólag egyénre szabottak a módszerek és eszközök.

A kommunikáció kialakítására és fejlesztésére több ismert eljárás létezik:

  • Bazális kommunikáció
  • Individuális kommunikáció
  • Orientációs kommunikáció
  • Segített kommunikáció (augmentatív és alternatív kommunikáció).

Célok:

  • A beszédképtelen gyermekek kívánságainak, gondolatainak mások számára is érthető közlése.
  • Saját életük cselekvőbb részesévé válás.
  • Augmentatív kommunikációs eszköz segítségével egyenlő esély elérése
    a többi gyerek között, a szűkebb és tágabb környezetükben egyaránt.
  • Beilleszkedés az őket körülvevő emberek közösségébe.
  • Személyiségük minél teljesebb kibontakozása.
  • A lehető legteljesebb beilleszkedés a társadalomba.

Feladatok:

  • A kommunikáció iránti igény felkeltése.
  • Kommunikációs csatornák és módok megismertetése, erősítése, bővítése (eszköz nélkül vagy eszközigényes augmentatív kommunikáció segítségével).
  • Alapkommunikáció kialakítása:
    • íkapcsolatfelvétel, szemkontaktus kialakítása
    • ránézéssel való kiválasztás, döntés
    • adekvát igen-nem válaszadás
    • köszönés
  • Önálló akaratközlés, vélemény, szükséglet, döntés kifejezésének megtanítása.
  • Az önkifejezéshez személyes kapcsolat és megfelelő mennyiségű idő biztosítása.
  • A szülőkkel való szoros együttműködés feladataként üzenő füzet vezetése az iskolában, illetve a hétvégén, otthon a gyerekekkel történtekről, melyek többek között a kommunikáció tartalmát képezik.
  • Az augmentatív és alternatív kommunikációs rendszer, illetve eszköz kiválasztását körültekintő megfigyelésnek kell megelőznie.
    Meg kell figyelni:

    • A gyermekek mozgásképességét
      értelmi képességeit
      kommunik ációs igényét
      családi helyzetét
    • a gyermekek, a szülők, a közösség igényeit
    • hogyan kommunikálnak a gyermekek otthon, ismeretlen helyen kétszemélyes helyzetben és csoportban
    • mit szeretnek csinálni, mik a kedvenc játékaik, mivel lehet jól motiválni őket.
  • A fenti ismeretek alapján a kommunikációs eszköz és rendszer kiválasztása.
  • A gyermekek már meg lévő jelzéseire építve és azokat erősítve további jelzések kialakítása.