„A súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek akadályozottsága miatt az önálló életvitel korlátozott, egész életükön át külső személyek segítségét igénylik. A gyógypedagógiai megsegítésnek ki kell terjednie az alapvető biológiai, létfenntartó szükségletek kielégítésére, a nevelés, oktatás fejlesztés céljai, feladatai és tartalmai közé fel kell venni a mindennapos tevékenységek részterületeit.

A megfelelően és személyre szabottan szervezett mindennapos tevékenységek mindamellett, hogy biztonságérzetet adnak, sok tanulási lehetőséget biztosítanak a súlyosan-halmozottan fogyatékos emberek számára. Az ápolás-gondozás tevékenységeit naponta többször el kell végezni, és sok időt vesznek igénybe. Ilyenkor közvetlen testi kontaktusba kerülünk a súlyosan-halmozottan fogyatékos személlyel, kommunikálunk egymással, szenzoros ingereket közvetítünk számukra.

A mindennapos tevékenységekben az önellátás szintjének emelése a cél, ennek megvalósításában a fejlesztő gondozás hatásai játszanak jelentős szerepet. Ilyenkor ugyanis a fogyatékos személy élményhorizontját fokozatosan tágítjuk, stabilizáljuk szociális kapcsolatait, a mindennapos események megfelelő kis lépésekre bontásával és strukturálásával lehetővé tesszük számára a szituációhoz kapcsolt tevékenységtanulást és gyakorlást.

A fejlesztő gondozás megvalósítása során érdemes szem előtt tartani a strukturált foglalkoztató terápia elméleti és gyakorlati ismereteit.” (Márkus 2005, 147.)

Az ide tartozó tevékenységek túlnyomórészt a napközis foglalkozáson valósulnak meg, elsősorban a „Testi higiénia”, „Ebéd” és „Uzsonna” foglalkozások részei de valójában átszövik a teljes iskolai tevékenységet.

A mozgásukban súlyosan akadályozott emberek testi szükségleteinek kielégítése és jó közérzetük biztosítása sok időt vesz igénybe. Ezeket a szituációkat tovább nehezíti az értelmi funkciók és a beszéd sérülése. A súlyosan és halmozottan sérült emberek is átélik kiszolgáltatottságukat létük legalapvetőbb történéseivel és a mások által végzett gondozással szemben. Programunkban ezért a gondozási feladatok nem csupán mellékesen elvégzendő tevékenységek, hanem külön foglalkozásként is megjelennek, még akkor is, ha a mozgás olyan súlyosan sérült, hogy az önkiszolgálás még távoli célként sem tűzhető ki.

Cél:

A tanulók lehessenek aktív részesei saját életük legalapvetőbb történéseinek, testi szükségleteik kielégítésében is.

Feladatok:

  • Az érzékelés-észlelés fejlesztése: a saját testtel kapcsolatos ingerek felismerésének és értelmezésének elősegítése (pl.: éhség, szomjúság, jóllakottság, széklet-, vizeletürítés, hőmérséklet).
  • A kommunikáció fejlesztése: a tanulók képessé tétele arra, hogy ha felismerik testi szükségleteiket, azokat a környezetük számára a legérthetőbben és a legdifferenciáltabban tudják kifejezni.
  • A mozgás fejlesztése: a lehető legnagyobb mértékű mozgási képesség kialakításával a lehető legnagyobb önállóság, illetve részvétel biztosítása.
  • Ezek tanulóink esetében többnyire részmozzanatok, pl. öltöztetés közben a kar nyújtása – hajlítása; étkezés közben az ajkakkal a falat lehúzása a kanálról.
  • A kognitív funkciók fejlesztése:
    • A figyelem fejlesztésével a gondozási feladatok figyelemmel kisérésének, az aktív részvétel alapjának megteremtése.
    • Az emlékezet fejlesztésével a gondozási feladatok mozzanatai sorrendjének, az azokhoz kapcsolódó eszközöknek, a napirendhez való kapcsolódásuknak rögzítése; mindezeken keresztül az aktív részvétel elősegítése.
    • Az ok-okozati összefüggések megismertetésével a testi szükségletek és az azokat kielégítő tevékenységek, illetve ezek összetevői jobb megértésének segítése.
  • A tanulók és a személyzet mindennapjait egyaránt megkönnyítő eszközök biztosítása.

Speciális feladatok

A mozgásnevelő és az osztályban dolgozó pedagógus feladata, a rehabilitációs és foglakoztatási terapeutával közösen, a gyermekek étkezéshez való pozicionálásának kialakítása. Továbbá a lehetséges önkiszolgálási tevékenységekhez kapcsolódó eszközigény felmérése.
A kommunikációs szakember az osztályban dolgozó pedagógussal közösen méri fel és fejleszti azt a kifejezés-repertoárt, amellyel a gyermekek – adottságaik függvényében – képesek jelezni igényeiket, szükségleteiket.