Esélyórák

Érzékenyítő csoportunk tagjai: egy kerekesszékes, egy látássérült, egy Asperger-szindrómás munkatárs és a csoport koordinátora.

A pályázat keretében Komlón eddig két Esélyórát tartottunk, a Pécsi Szakképzési Centrum Komlói Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiumában egészségügyi és szociális szakgimnazisták részére. Az elsőn 20, a későbbi órán 22 tanuló vett részt. Külön érdekesség volt, hogy mindkét esetben leendő szakmabeliekkel dolgozhattunk együtt, ezért igyekeztünk, hogy minél gyakorlatiasabbak legyenek a foglalkozások.

Az órákat rövid bemutatkozással kezdtük, és lehetőséget adtunk a diákoknak kérdések megfogalmazására. A hangulat oldásához segítségül hívtuk az általunk összeállított kérdéssort és a „Befejezetlen mondatokat”, amelyek gördülékenyebbé tették a beszélgetést és ötleteket adtak újabb kérdésekre. Nagyon meglepődtek például azon, hogy képesek voltunk diplomát szerezni, munkát találni.

A látás-és mozgássérültek kísérésének bemutatása konkrét tapasztalatokat nyújt a kísérés helyes módjairól, és ennek kapcsán beszélgettünk arról is, hogy az épített környezetben mi okozhat nehézséget. Ezt követően a kerekesszékből kiültetést mutattuk be, kihangsúlyozva a kommunikáció, kérdezés fontosságát.

A zárókör előtt újabb játék következett bekötött szemmel, amelyben megtapasztalhatták a bizonytalanság, egymásrautaltság érzését.

Mindkét óra végén nagyon sok kedves visszajelzést kaptunk. A legtöbben hasznosnak, tanulságosnak találták az érzékenyítést, és szakmai szempontból is fontos információkat kaptak.

2018. decemberében a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnáziumban jártunk, 27 kilencedikes gimnazistának tartottunk esélyórát. Az órát bemutatkozással kezdtük: összefoglaltuk röviden a KEREK VILÁG ALAPÍTVÁNY tevékenységeit, majd magunkról mondtunk néhány mondatot. Modelleztük a látássérült emberek kísérésének módját, s közben megbeszéltük, mire fontos odafigyelni. Lehetőséget adtunk a tanulóknak, hogy kipróbálhassák, milyen látássérültnek lenni, így egymást is kísérhették szemtakarók segítségével, illetve más játékokon keresztül szemléltettük a látássérülést, és azt, hogy mennyire lényeges – nemcsak a látássérültek esetében – az egymás iránti bizalom.

A kísérés után Asperger-szindrómával kapcsolatos miniszituációkat osztottunk ki a gyerekeknek, és munkatársunk beszélt az autizmus-spektrumról, saját tapasztalatairól.

Majd kerekesszékes kolléganőnk segítségével betekintést nyújtottunk a mozgássérült személyek kísérésének módjába. Két-két diák segítőként részt vett kolléganőnk kerekesszékből való kiültetésében, továbbá kipróbálhatták a mechanikus kerekesszéket ők maguk is. A gyakorlat végén irányított beszélgetést kezdeményeztünk a már általunk korábban megfogalmazott kérdések segítségével.

Az esélyórát zárókörrel fejeztük be, ahol visszacsatolást kaptunk mind a diákok, mind pedig a jelenlévő tanárnő részéről. Nekünk is tanulságos volt az óra, és a kezdeti megilletődöttség ellenére kedves visszajelzéseket adtak, mi is jó élményekkel jöttünk haza.

2019. áprilisában a nagyharsányi Református Általános Iskola könyvtárában 5. osztályosoknak tartottunk Esélyórát. Ők 25-en voltak, és előre elterveztük, hogy sokat fogunk velük játszani.

Először A KEREK VILÁG ALAPÍTVÁNY tevékenységeiről beszéltünk, majd a tapasztalati szakértők is bemutatkoztak.

Ezután a helyszínre szabott szituációs játékot vettünk elő: képzeljék el a gyerekek, hogy mozgássérült kolléganőnk iskolakönyvtárosként szeretne itt dolgozni. A gyerekek feladata az volt, hogy gondolják át, megvalósulhat-e ez az ebben a könyvtárban, ahol épp vagyunk, és szervezzék meg, milyen segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy el tudjon a faluba jutni munkája elvégzéséhez. Az eredmény az lett, hogy sem a buszközlekedés nem megoldható, és az iskola és a könyvtár sem akadálymentes. A gyerekek azonban nagyon aktívak voltak, tele jó ötletekkel, és remekül ráéreztek arra is, hogy kerekesszékes kollégánktól kérdezzenek, ha valamire nem tudják maguk a választ.

Az óra következő részében az autizmusról volt szó, és Asperger-szindrómával élő munkatársunk beszélt gyerekkoráról, munkájáról, irányított kérdések segítségével.

A látássérült személyek kísérése sem maradt el, amelyet a modellezés után maguk is kipróbálhattak bekötött szemmel. Megbeszéltük azt is, mire fontos odafigyelni akkor, ha egy látássérült emberrel találkoznak az utcán.

A kísérést követően két csoportra osztottuk az osztályt. Az egyik csoport különféle játékot próbált ki: puzzle-kat, segédeszköz-memoryt, illetve bekötött szemmel az érzékelést fejlesztő Montessori játékokat. Közben a másik csoport a látássérült kolléganő és az osztályfőnök segítségével a braille-írást gyakorolhatta, olvashatta.

Az óra végén a zárókörben rengeteg kedves visszajelzés érkezett.